Múlt héten egy nagyon jó hangulatú családi táborban töltöttünk el néhány napot. A Közösségünk összetartó, jószándékú emberekből áll, akik nagyrészt jól ismerik egymást, a hétköznapokban is számíthatnak egymásra, ami a mai rohanó világban különösen fontos érték szerintem.
Egy ilyen közösségbe újonnan bekerülni és beilleszkedni egy közvetlen, könnyen barátkozó típusú embernek gördülékenyen megy, pillanatok alatt megtalálja a közös hangot a régi csapattagokkal. Azonban vannak zárkózottabb típusú emberek, akik nehezebben ismerkednek, nyitnak mások irányába, emiatt sokszor magányosak, észrevétlenek maradnak. A táborban is akadtak ilyen zárkózottabb típusú új, illetve már régebben csatlakozott tagok, akik maguktól nem léptek például oda egy asztaltársasághoz, hogy leülhetnek-e közéjük beszélgetni, hanem inkább egyedül álldogáltak, külön asztalnál ettek, a saját családjukkal foglalkoztak. Egészen addig, amíg néhány figyelmes ember meg nem szólította, meg nem hívta őket az asztalához, vagy egy közös játékra például. Az ismerkedést, valamint néhány kedves gesztust követően ezek az emberek egyszer csak megnyíltak, kifejezetten jó beszélgetőtársak lettek, bepillantást engedtek a mindennapi életükbe, a lelkük egy kis szegletébe, gondolataikba, és aki beszélt velük megtapasztalhatta milyen értékesek ők is.
Egyik hajnalban már csak néhányan beszélgettünk, mikor szóba került a közösségünkbe való beilleszkedés kérdésköre. Ekkor vált láthatóvá az érem két oldala. Míg a társaság egyik fele, akik nem tettek lépéseket ezen emberek megismerésének irányába úgy értékelték, hogy mennyire maguknak valók, nem túl aktívak ezek a tagok, addig azok, akik keresték a kapcsolatot a kicsit zárkózottabb típusú résztvevőkkel is, kifejezetten kedves, jólelkű és normális gondolkodású emberekként jellemezték őket.
Miért is írtam le mindezt? Azért, hogy egy kicsit felhívjam a figyelmet arra, mennyire fontos az, hogy ha egy új ember bekerül egy közösségbe (pl. munkahely, iskola, sport, egyházi stb.) vagy ugyan már a közösség tagja, de magányos, akkor bátran lépjünk oda hozzá beszélgetni, segítsük a beilleszkedését, mert csodálatos kapcsolatokkal, élményekkel, jó érzéssel gazdagodhatunk ezáltal! Másrészről gondoljunk bele abba, hogy nekünk is milyen jól esik az, ha valaki segít egy közösséghez történő csatlakozásunk esetén a beilleszkedésbe.
Amennyiben úgy érzed, hogy nehezen ismerkedsz, illeszkedsz be egy (új) közösségbe, vagy egyéb elakadással küzdesz, amin változtatni szeretnél, keress bizalommal, és egyeztetjük az első ingyenes konzultáció időpontját!