Ma egy esti (tan)mesével készültem Neked, jó olvasást hozzá!
Történt egyszer, hogy egy gazda elment a fiával a vásárba, és vitte magával a szamarát is. Ahogy mentek a város felé vezető úton, maguk mellett vezetve a szamarat, egyszer csak egy szembejövő ember gúnyosan megszólította őket.
„Milyen ostobák maguk! Ott van a szamaruk, és ahelyett, hogy felülnének a hátára, gyalogolnak mellette.”
A gazda zokon vette a másik ember véleményét, ezért felsegítette fiát a szamár hátára, és így haladtak tovább a piac felé. Kis idő telt csak el, amikor egy néhány fős társasággal találkoztak szembe, és a csoport egyik tagja felkiáltott:
„Nézzétek, milyen lusta gyerek! Ott ül a szamár hátán, az apja meg gyalogolhat mellette!”
A gazda ekkor leszólította fiát a szamár hátáról, és felült ő maga. Így folytatták az útjukat, mígnem szembetalálkoztak két hölggyel. Az egyikük így szólt fennhangon a másikhoz:
„Szégyellhetné magát az a lusta fickó! Hagyja szegény gyerekét gyalog megtenni a fárasztó utat, míg ő kényelmesen heverészik a szamár hátán!”
A férfi nem tudta, mit tegyen ezután, de végül úgy döntött, hogy felülnek mindketten a szamár hátára. Maga elé vette fiát, majd így haladtak tovább a piac felé vezető úton. Ahogy beértek a városba, arra lettek figyelmesek, hogy az emberek kibeszélik őket és gúnyos arckifejezéssel mutogatnak rájuk. A férfi nagyon rosszul érezte magát emiatt, ezért kis idő múltán megkérdezte az egyiküktől:
„Mi a bajuk velünk, hogy ennyire ellenségesen viselkednek?”
A másik férfi így válaszolt: „Nem szégyellik magukat, hogy túlterhelik azt a szegény szamarat?! Ott ücsörögnek kényelmesen a hátán, miközben szegény állat majd’ megszakad!”
Így hát a gazda és a fia leszálltak a szamárról, és elkezdtek gondolkodni, mitévők legyenek. Törték a fejüket, hiszen már mindent megpróbáltak, hogy az emberek elvárásainak megfeleljenek, mégis mindig kritizálták őket. Végül azt ötlötték ki, hogy levágnak egy vastag faágat, majd a szamár négy lábát hozzákötözve a vállukra veszik, és így cipelik tovább magukkal az állatot.
A szamár azonban nagyon rosszul viselte ezt, és kihasználva, hogy egyik lábán meglazult a kötél, elkezdett rugdalózni, ahogy csak tudott. A gazda és a fia el is ejtették a rudat, a szamár pedig kiszabadult és elszaladt.
„Az emberek tanítottak ma Titeket.” – szólt egy idős férfi, aki végig a közelükben gyalogolt a városba vezető úton. – „Megtanították, hogy ha mindenkinek meg akarsz felelni, egész biztosan kudarcot vallasz.”
Érdemes kicsit elgondolkodnod azon, hogy Te hogyan hozol döntéseket. Mi a legfőbb szempont, az, hogy Önmagadnak megfelelj vagy Te is mások elvárásait tartod leginkább szem előtt? Felmered vállalni a vágyaidat? Mersz nemet mondani, ha valamit nem szeretnél megtenni? Van bátorságod kilógni a sorból, ha Neked más tetszik, mint a többségnek?
Ne feledd, ahhoz, hogy boldogan éljél a legfontosabb az, szeresd Önmagad és alapvetően Magadnak, ne pedig mások elvárásainak akarjál folyton megfelelni, mert az előbb utóbb stresszhez, szorongáshoz, egyéb betegségekhez vezethet! A megfelelési kényszerrel kapcsolatban korábban írtam egy bejegyzést, ha még nem olvastad és érdekel, most megteheted.