Ma sétálás közben ismét különleges dolgokat fedeztem fel, fák törzsén emberi arcokat formázó agyagfejeket (ld. a képen).
Ezek láttán eszembe jutott, hogy korábban, amikor gyakran jártam gyalog Budapest szívében, külföldi vendégeket kísérve, sokszor leptek meg ilyen kérdésekkel:
– „Milyen szobor van ott az épület homlokzatán?”
– „Szobor? Hol?” – töprengtem meglepetten.
Pedig napi szinten jártam abban az utcában, csak a nagy rohanás közepette sosem vettem észre…
Amikor megszülettek a Gyermekeim, újra kinyílt a világ, Ők minden apróságot észrevettek, a legkisebb virágszálat, egy fűben elrejtőzött bogarat, a felhők árnyjátékát a pocsolyában.
Aztán, amikor visszatértem a munka világába, újra a rohanásé lett a főszerep, és szép lassan megint csak szemmagasságban észleltem a világot.
Mióta coachként dolgozom, tudatosan gyakorlom, hogy jelen legyek a pillanatban, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is.
Hiszem, hogy a tudatos jelenlét segít észrevenni mindazt a szépet, jót és értékeset, ami körülvesz minket, vagy épp bennünk lakozik. Segít észlelni az érzéseinket, a gondolatainkat, a testünk jelzéseit, felismerni azt, hogy mikor vagyunk kiegyensúlyozottak és mikor feszültek, mikor szaladunk esztelenül és mikor tudunk megérkezni önmagunkhoz.
Ha van kedved, holnap próbáld ki Te is azt, hogy állj meg 5 percre, vegyél egy mély levegőt, és nézz körül! Mit veszel észre – körülötted és Önmagadban – amit eddig talán sosem láttál?