Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy mindannyian szoktunk hibázni, amivel semmi gond sincs, hisz ez az élet velejárója, a lényeg az, hogy utána megfelelően járjunk el. Gyermekeink szintén követnek el időnként hibákat, az előző posztban leírtak Rájuk nézve is igazak, azonban miután a fejlődésükért mi szülők, de nagyszülők, tanárok, edzők, egyéb olyan emberek, akik napi kapcsolatban állnak Velük felelősek vagyunk, néhány gondolattal még kiegészítem a korábban leírtakat.
MUTASS JÓ PÉLDÁT!
Az első és talán legfontosabb dolog az, hogy a Gyermekek mintákat követnek, így ahogyan mi kezeljük a hibáinkat, jó eséllyel Ők is úgy fogják a sajátjukat, ezért a példamutatásnak e téren is kulcsszerepe van. Egyáltalán nem szégyen, ha a Gyermeked látja, hogy Te is követsz el hibákat, ha egyben azt is látja, hogy amit elrontottál, mindig igyekszel becsületesen helyrehozni. Nemrég valaki megkérdezte tőlem, hogy szoktam-e bocsánatot kérni a Gyermekeimtől, ha valamit Velük kapcsolatban hibázok (valamit félreértek, igazságtalan döntést hozok, türelmetlen vagyok Velük stb.), a válaszom egyértelmű igen volt.
ÜGYESEN KEZELD A GYERMEKED HIBÁJÁT!
A másik fontos dolog, amin érdemes elgondolkodni, hogy miképp kezeled azt, ha a Gyermeked hibázik. Nem egy olyan felnőtt ügyfelem volt, aki úgy nőtt fel, hogy hibázni vétek, aki hibázik az gyenge, esetleg még szeretetre sem méltó, melynek következtében még felnőttként is állandóan attól rettegnek, hogy véletlenül elrontanak valamit, így amennyire lehet, kerülik a kihívásokat vagy iszonyú erős megfelelési kényszerrel küzdenek, erős önbizalomhiányban szenvednek, valamint sokszor a segítő szándékú véleményt is erős kritikaként élik meg.
Amikor hibázik a Gyermeked, mindig érdemes átgondolni, hogy vajon mennyire tehet róla. Véletlen, esetleg ügyetlenkedés következménye-e a hibázás vagy elkerülhette volna, ha jobban odafigyel, netalántán szándékosan okozta-e. Vegyünk egy egyszerű példát, egy pohár víz asztalra történő kiborítását. Amennyiben a pohár víz azért borul ki, mert ügyetlen, figyelmetlen volt a Gyermekem, egyből megnyugtatom, hogy semmi gond, bárkivel előfordul az ilyen és segítek Neki a feltakarításban is. Azonban ha játszadozik a pohárral és szólok, hogy hagyja abba, mert ki fog borulni, de Ő csak azért is folytatja, és valóban kiborul, akkor igyekszem nem nagy drámajelenetet rendezni, de határozottan jelezni Számára a nemtetszésemet és azt, hogy törölje fel egyedül a vizet, hiszen tisztában volt a várható következményekkel, mégis tovább csinálta.
Egy másik példa, a tanulmányi érdemjegyek kérdése. Ha Gyermekem úgy kap rossz jegyet az iskolában, hogy tudom készült a dolgozatra, de valamiért most ennyire futotta, teljesen más megítélés alá esik nálam, mintha azért kapta, mert lusta volt elővenni a tankönyvét és felkészülni becsületesen.
TANÍTSD MEG A GYERMEKEDNEK, HOGY HIBÁZNI IGENIS LEHET!
Fontos, hogy tanítsad meg a Gyermekedet arra, hogy hibázni nem szégyen, mindenkivel előfordul, a lényeg az, hogy ha megtörtént, mindig vállalni kell érte a felelősséget, amennyire lehet, helyre kell hozni, és a tanulságokat le kell vonni, hogy lehetőleg máskor ne fordulhasson elő. Amikor egy hibázás megtörténik, érdemes a Gyermekeddel leülni beszélgetni arról, hogy szerinte mi okozhatta, hogy az bekövetkezett, mit tanult az adott esetből, mit kéne a jövőben másképp csinálni, hogy ne történjen újra meg.
ENGEDD MEG A GYERMKEDNEK, HOGY HIBÁZZON!
Manapság sok szülőre jellemző, hogy igyekszik mindentől megóvni a Gyermekét, sok mindent megoldani Helyette, hogy minél könnyebb legyen az élete, minél kevesebb kudarccal találkozzon gyermekkorában, holott ezzel a felnőttkorát nehezíti meg, hiszen számos készség (pl. problémamegoldás, kitartás, önfegyelem, kreativitás, türelem, fókuszáltság, felelősségvállalás, kudarc feldolgozása, önbizalom, önkontroll, stressztűrés stb.) ezáltal nem alakul ki megfelelően gyermekkorban. Erről jut eszembe a KRÉTÁ-ba előre beírt jegyek esete. Gyermekkoromban az ellenőrzőbe írták be a jegyeket, és ha időnként becsúszott egy-egy rosszabb jegy, útközben átgondoltam, hogy is fogom elmondani a Szüleimnek. Ma már a Gyerekek jegyeit sok esetben a szülők előbb látják a Krétában, mint ahogy találkoznak és a gyermek maga elmondaná mi történt aznap az iskolában. Korábban én is hajlamos voltam arra, hogy amikor találkoztunk egyből mondtam, hogy láttam milyen jegyeket kaptak, de idővel rájöttem, hogy ezzel az örömhír megosztásának lehetőségétől is megfosztom Őket, másrészről nem tanulják meg a rossz hír közlését sem, így ma már tudatosan hagyom érvényesülni Őket, hogy az iskolában történtek mellett a jegyeikről is beszámolhassanak.
Ahhoz, hogy jó tükör legyél, sok sikert kívánok!