Nemrég tanúja voltam annak, hogy valaki hibázott, de nem vállalta érte a felelősséget, illetve olyannal is találkoztam már, aki egy kívülről nézve nem túl súlyos következményekkel bíró rossz döntése miatt hosszú ideig ostorozta magát, így gondoltam írok pár gondolatot a hibázással kapcsolatban.
Mindannyian hibázunk időnként. Te is, én is. Tévedünk, félreértünk valamit, nem jól mérjük fel a dolgokat, halogatunk, kapkodunk, nem készülünk fel kellően, rossz döntéseket hozunk, és még sokáig lehetne sorolni mi vezethez ahhoz, hogy hibát követünk el.
Szerintem hibázni nem szégyen, az élet velejárója!
Fontos azonban, hogy ha hibázunk
– felismerjük azt,
– elismerjük és vállaljuk érte a felelősséget,
– tegyük meg a szükséges lépéseket, amivel amennyire lehet, helyrehozzuk,
– vonjuk le a tanulságokat, hogy máskor lehetőség szerint elkerüljük, hiszen ahogy Henry Ford is írja, „Az egyetlen igazi hiba az, amiből semmit sem tanulunk.”,
-ne marcangoljuk magunkat miatta a végtelenségig, inkább egy tanításnak fogjuk fel, aminek segítségével fejlődhetünk.
Sokszor tapasztalom azt is, hogy a hibázástól félve, vagy a biztonságra való törekvés miatt sokan inkább neki sem állnak egy tervük, feladatuk megvalósításának, ezáltal számos lehetőségtől, élménytől fosztják meg Önmagukat. Ha esetleg Neked is van olyan vágyad, amit a hibázástól való félelem miatt halogatsz, vágj bele bátran! Persze légy körültekintő a megvalósítás során, de tedd meg az első lépéseket, hiszen anélkül biztos, hogy sosem fogsz célba érni! Hajrá! Ha pedig úgy érzed, hogy segítségre van hozzá szükséged, keress bizalommal!