Ha csak egy üzenetet csomagolhatnék minden szülőnek a képzeletbeli iskolatáskájába, akkor ez lenne az: NEM KELL TÖKÉLETES SZÜLŐNEK LENNED, BŐVEN ELÉG, HA ELÉG JÓ SZÜLŐ VAGY!
Írok néhány példát, hogy mit értek azon, hogy elég jó szülő valaki.
Elég jó szülő az, aki…
🔑 feltétel nélkül szereti a gyermekét, nem pedig jegyekhez, teljesítményhez köti a szeretetét.
🔑 ha nincs is a nap 24 órájában a gyermekével, Ő mégis pontosan tudja, hogy lélekben vele van, mindig számíthat rá.
🔑 előfordul, hogy türelmetlen, fáradt, kiborul, de észreveszi, és ha kell, tud bocsánatot kérni gyermekétől.
🔑 ugyan nem mindig készít meleg ebédet, vacsorát, de amikor csak teheti, étkezéskor odaül a gyermeke mellé.
🔑 időnként elfelejt dolgokat, hibázik, de ha kiderül, igyekszik azt helyrehozni és erre tanítja gyermekét is.
bár nagyon elfoglalt, mégis mindig szán időt arra, hogy meghallgassa gyermekét.
🔑 kijelöli a határokat, és megtanítja gyermekét is tiszteletben tartani mások idejét, szükségleteit.
🔑 aki nem tud és/vagy nem is akar mindent egyedül megoldani, hanem megosztja a feladatokat másokkal – családon belül is – és bátran kér segítséget.
🔑 ha nem is tud mindent megadni a gyermekének, amit szeretne, de keresi vele a közös élményeket, mert tudja, hogy ezek az igazán életre szóló ajándékok.
🔑 nem tud mindenre fejből válaszolni, de megígéri, hogy utánanéz a dolognak, és meg is teszi.
🔑 bár nem mindig jókedvű, igyekszik minél több vidám pillanatot csempészni a közös életükbe, sőt, akár humorral oldja a feszültséget.
🔑 szán magára időt, hogy töltődjön, hiszen tudja, saját jóléte a családja jólétének is az alapja.
Hiszem, hogy a gyermekeinknek nem tökéletes szülőkre van szükségük, hanem olyanokra, akik jelen vannak az életükben, szeretettel fordulnak feléjük, és emberként is példát mutatnak számukra.