Több kérdést is kaptam, hogy vajon érdemes-e a gyermekeket is megtanítani célokat kitűzni. A válaszom az, hogy igen, hiszen ha meg tudják fogalmazni, hogy pontosan mit is szeretnének elérni (pl. tanulás, sport, egyéb hobbi területén stb.) és meghatározni az ahhoz vezető utat, akkor könnyebben tesznek erőfeszítéseket annak megvalósítás érdekében.
Az előző bejegyzésben leírt céltervezési módszer a gyermekeknél is jól működik, fiatalabb gyermekek esetében azonban hasznos, ha a szülővel közösen készítik el a tervüket. Az óvodáskorú, illetve alsó osztályos gyermekek esetében pedig érdemes rajzos formában megjeleníteni a kitűzött célt és az ahhoz vezető utat, hogy könnyen át tudják látni honnan hova tartanak, és mi mindent kell megtenniük annak érdekében, hogy elérjék a céljukat.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a kitűzött célok mindig a gyermek saját céljai legyenek, ne pedig a vele szemben támasztott elvárások listája.
A másik dolog, amire felhívnám a figyelmet az, hogy érdemes minél kisebb lépésekre felbontani a célhoz vezető utat, mert ez jelentősen megnöveli a sikeres célba érés esélyét, hiszen a részsikerek elérése jelentősen növeli a gyermek motivációját, önbizalmát, a sok kis siker összeadódik, és ezáltal végül teljesül a „nagy álom” is. A részsikerek teljesítését mindig ünnepeljétek meg, ezek újabb és újabb lépések megtételére ösztönzik majd a Gyermekedet! Ha esetleg valamelyik (rész)cél elérése nem jött össze, de továbbra is fontosnak tartja Gyermeked annak megvalósítását, biztasd, hogy vonja le a tapasztalatokat és álljon neki újra! Ha esetleg valami miatt a korábbi célkitűzés jelentőségét vesztette és már nem szeretné elérni, akkor tanítsd meg Neki, hogy kell azt lelkiismeretfurdalás nélkül elengedni!
Végül javaslom, hogy a céltervezőt jól látható helyre tegyétek ki, hogy a Gyermek a feladatokkal, programokkal teli hétköznapokon se felejtkezzen meg a kitűzött céljairól és annak megvalósításához szükséges apró lépésekről.
A céltervezéshez és annak megvalósításához nagyon sok sikert kívánok!