Az előző (még korábban megírt és előre beidőzített) bejegyzésemben írtam, hogy milyen fontos az, hogy a párunk, családunk mellett szakítsunk elegendő időt a Barátainkra is.
Néhány napja elvesztettem az egyik szívemhez nagyon közelálló Barátnőmet. Az egyik legcsodálatosabb Ember volt, akit valaha ismertem, hálás vagyok, hogy a barátnője lehettem. Az utóbbi másfél évben súlyos betegséggel küzdött, rengeteg szenvedésen ment keresztül, de végig hihetetlen erős, optimista maradt, egy percig sem adta fel! Én is utolsó pillanatig feltétel nélkül hittem a gyógyulásában, igazából más opció meg sem fordult a fejemben. Most pedig sorra merülnek fel bennem a kérdések, amikre olyan kíváncsi lennék, hogy vajon mit válaszolna, hiszen annyi mindenről nem beszélgettünk még…
Volt egy kedvenc reggeliző helye, amiről többször is mesélt nekem. Sosem jártam ott, így készített egy gyönyörű meghívót, hogy egyik nap elvisz és megmutatja. Annyiszor terveztük, hogy elmegyünk, de mindig közbejött valami, hol az egészségügyi állapota nem tette lehetővé, hol valamelyikünk munkája, egyéb feladata szólt közbe, a nyár nagy részében pedig a távolság választott el bennünket egymástól. Az utolsó személyes találkozásunkkor ismét szóba hozta, hogy hamarosan most már tényleg elmegyünk, megígéri. Nagyon fáj, hogy most már erre sem lesz lehetőségünk. Úgy döntöttem, hogy egy közös Barátnőnkkel szeretnék elmenni oda, Aki a kérdés feltevésekor egyből igent mondott, illetve talán majd idővel megkérdezem az Anyukáját, hogy eljönne-e Ő is velem, valószínűleg pár kérdésemre tudna válaszolni Helyette. Vele pedig hiszem, hogy egyszer még újra találkozom és akkor majd mindenre választ kapok, amire most nem jutott elég időnk. Végig beszélünk mindent „mi ketten a belevaló ikrek, lobogó szőke hajjal”, mint ahogy Ő nevezett bennünket.
Már most hiányzol drága Barátnőm, Isten Veled, míg újra találkozunk!
(A fényképet Ő készítette mikor elkísértem egy műtét előtti kivizsgálásra. Jó pár órát a kórházban töltöttünk, de nagyon gyorsan elrepült az idő, mint mindig mikor együtt voltunk.)