Bizonyára Neked is van olyan Ember az életedben – sajnos akár több is -, akit nagyon szerettél, de sajnos már nem ölelheted meg.
Többen kérdeztetek arról, hogy mi ki szoktuk-e vinni a Gyermekeinket a temetőkbe, illetve időnként beszélgetünk-e Velük a halál kérdéséről. Mindkét kérdésre a rövid válaszom az, hogy igen.
Főbb ünnepekkor mindig a Gyermekeinkkel együtt megyünk el a temetőkbe. Viszünk virágot, közösen gyújtunk mécsest és együtt imádkozunk az elhunyt Szeretteink lelki üdvéért. Mikor pici voltam sok időt töltöttem a Dédnagymamámmal, akinél saját kiskertem is volt és az ott nyíló virágokat rendszeresen közösen vittük ki a temetőbe. Miközben mentünk a sírokhoz Dédimamám mindig érdekes történeteket mesélt a Szeretteinkről, akiknek épp a sírjához tartottunk. Sokszor meglepem a Családtagjaimat, hogy mennyi mindent tudok az elhunyt Szeretteinkről, akár olyanokról is, akiket nem is ismerhettem, hiszen amiket Dédimama mesélt, mélyen beívódtak a lelkemben. Sosem féltem a temetőkben, inkább a béke, nyugalom érzése az, ami eltölt, ha ott vagyok, melyet valószínűleg részben Dédimamának köszönhetek. Mikor a temetőkben járunk, mi is sokat mesélünk a Gyermekeinknek azon Szeretteinkről, akik már nem lehetnek velünk, milyen közös élményeink voltak, így egy kicsit megismerhetik Őket, illetve ennek köszönhetően talán majd Ők is tovább visznek egy-egy családi történetet. Számomra fontosak az emlékek, így amúgy is elég sokat mesélek a Gyerekeknek régi történeteket, Ők pedig mindig örömmel hallgatják az igaz meséimet.
A halál kérdése. Mikor haláleset történt a családunkban, baráti vagy ismerős körünkben mi mindig elmondtuk a Gyerekeknek. Röviden ismertettük, hogy mi történt, közösen imádkoztunk az elhunyt Szerettünk lelki üdvéért, illetve mindig megadtuk a lehetőséget, hogy kérdezzenek és koruknak megfelelően, őszintén válaszoltunk a feltett kérdéseikre. Hiszünk Istenben, így talán kicsit könnyebb dolgunk van, mert hisszük, hogy még találkozunk. Ezzel együtt persze nagyon fáj, ha valaki, akit nagyon szeretünk, befejezi a földi útját. Sosem szégyellem, ha elsírom magam a Gyerekek előtt. A sírás a feszültségoldás egyik kiváló eszköze, így bátran sírjál, ha úgy érzed, hogy ez segít! Erről jut eszembe: „Egy igaz férfi nem sír!” Szerintem ez butaság. Nem gondolom, hogy ez nemfüggő, én történetesen egyáltalán nem látok kevésbé férfiasnak egy férfit, aki sír, ha épp mély fájdalmat él át, sőt…